EGER ÉS TÉRSÉGE KEDVEZMÉNYES SZOLGÁLTATÁSAINAK ADATBÁZISA
magyar English Deutsch polski русский

KISNÁNA

SP_1000352

A fellelhető iratok alapján megállapítható, hogy valószínűleg Kisnána már a XI. században is lakott volt, sőt egyesek szerint már a honfoglalás előtt is éltek itt embercsoportok. Az, hogy az Aba nemzetséghez tartozó Kompolti család tulajdonába mikor került ez a terület pontosan nem bizonyítható. Első említése:  1325,  amikor  Kompolti  Péter  megosztja birtokát fiai között:  1332-1337-ben plébániája volt, fizette a pápai tizedet. A vár építésére csak a feltárásokból és a történelmi eseményekből következtethetünk. Az  1445.évi országgyűlés már említi Kompolti Jánosnak újonnan épült nánai várát s annak fenntartását javasolja, annak ellenére, hogy ugyanebben az időben több magánvár lerombolását határozza meg. Az 1428-ban elhalt Kompolti László a vártemplom szentéjében egy 2 méter mély sírüregben volt eltemetve. Az 1510-ben kötött örökösödési szerződés alapján, a Kompolti család fiúi ág kihalása után  a vár az Országh család birtokába jutott. Az ezen években dúló török csatározások Kisnánát sem kerülték el. 1543-ban a vár Losonczy István kezén volt, de az írásos emlékek szerint ebben az időben éppen a vitézségéről nem éppen híres Móré László "védte". A hírhedt rokon innét indult fegyvereseivel rabló portyákra a környék falvai ellen, mígnem 1543-ban a törökök kifüstölték fészkéből, lerombolva egyúttal a vár jelentős részét is. A falu lakosságának körében az a monda járja, hogy Móré László a török támadás elől úgy próbált menekülni, hogy arany-vagyonának felét elásta (állítások szerint ez az arany a mai napig a vár alatt van valahol) a másik felét pedig a törökök közé szóratta. Azt tervezte, hogy amíg azok a pénzzel lesznek elfoglalva ő, elmenekül. A fentebb leírtakból kitűnik, hogy átláttak a rablóvezér tervén, így az rajtaveszett. Az 1550. évi török defter szerint már ismét benépesedett falu 1552-ben másfél évszázadra pusztává vált. 1560-ban - az 1510. évi szerződésre  hivatkozva, új adományként kapta gúthy  Országh  Kristóf  I. Ferdinánd királytól - más adományok mellett - Nána  pusztát  is.  1569-ben  II. Miksa király, az 1567.október 19-én mag nélkül  elhunyt  gúthy Osztkár Kristóf országbírónak Sirok és Oroszlánkő váraihoz  tartozó Heves, Nógrád stb. megyékre kiterjedő jószágait - köztük  Nánát is - az elhunyt nővérének, gúthy Országh Borbálának és férjének  enyingi  Török Ferencnek adományozta. Ezek leányát Zsuzsannát Nyáry Pál  vette  nôül. 1571-tôl (szülei halála után) Török Zsuzsanna és férje Nyáry  Pál  tulajdonába  került Nána, majd Nyáry Borbála és férje Haller György, ezt követôen fia Sámuel, mellettük pedig Nyáry Miklós négy gyermekének  négy  ága, lineája kezébe került a falu. A "négy líneát" a XVII. század  végén  a  Petrovay, a Huszár, a Szúnyogh és Bossányi családok képviselték.  Nyáry Miklós 1654-ben birtokai egy részét elzálogosította Vámossy István Heves megyei alispánnak. Nána puszta is Vámossy birtokába jutott. 1690-ben  Vay Ádám vette át Vámossyéktól a zálogjogot, s ő volt a puszta használója  Rákóczi  szabadságharca alatt is. Vay Ádám II.Rákóczi Ferenc főudvarmestere volt. 1696-ban  I. Lipót  császár  Enczinger Jánosnak adományozta az Eger körül fekvő  10 falut, illetve pusztát, köztük Nánavárt is, melynek birtokjoga fegyverjog  értelmében  szállott a koronára. Enczinger a puskaporgyártás és   a  császári  udvarnak.  Meg  kell  jegyezni,  hogy  a  falu  addigi birtokosai,   vagy  azok  leszármazottai  a  későbbi  évtizedekben  mind felléptek ezzel az adományozással szemben. A birtokba  iktatásnak  elsőként  Haller  II.  Sámuel  1696-ban mondott ellent,  de  három  év  múlva,  megfelelő  fizetség ellenében kiegyezett Enczingerrel.   Későbbi   tanúvallomásokból   kitűnik,  hogy  Enczinger, háborítatlanul csak az ún. Haller részt bírta. 1701-ben  Haller  Sámuel  2900 forinténrt zálogba adta Nána pusztát és a többi 9 falut Enczingernek. 1718-ban  ifjabb  Haller  II.Sámuel  újabb  kölcsön  fejében továbbra is átengedte a birtokjogot Enczingernek. Vay Ádám után 1710-ben Petrovay Zsuzsanna férje, Orczy István országbíró lépett birtokba, de a főbirtokos továbbra is Enczinger maradt. 1714-ben birtokba lépett a másik Nyáry-örökös, Tarródy István alispán, s most már Orczyval együtt zaklatták a német úr jobbágyait. 1720-ban  Haller  és Bossányi is igazolta Nánára vonatkozó birtokjogait, megfizette a fegyverjogváltságot. Enczinger  halála után, Bécsben élő örökösei belátták, hogy ezt a távoli birtokot  nem  képesek megtartani Tarródyék zaklatásaival szemben, ezért elhatározták, hogy túladnak rajta. 1721-ben 8300 Ft-ért eladták Kisnánát és  a többi kilenc falut Eger városnak.  Ez az adásvétel a magyar közjog szerint törvénytelen volt, mivel  jobbágyfalu  csak földesúri jogokkal is rendelkező szabad királyi városok tulajdonában lehetett. Eger magánföldesúri joghatóság alatt lévő püspöki város volt, tehát jogilag  támadható volt az, hogy földesúri jogokat  szerzett.  A város az adásvétel létrejötte után azonnal élni is kezdett  földesúri jogaival. Összeírták az adósokat, utasítást küldtek a tulajdonukba  került falvak - köztük Nána - bírájának a szolgálmányokkal kapcsolatban.  A többi földesúr azonnal megtámadta az adásvételt s így a városi arra  kényszerült,  hogy  1722-ben  továbbadja  jobbágyfalvait  a Tarródyaknak. A  Nyáry örökösök  között  tisztázatlan  volt  a birtokarány. Erőszakos eszközökkel vették el egymástól az adózó, robotoló jobbágyokat. "Nánán lakozó 12 lakosok egy alkalommal 1737-ben, magok jóakarattyokból, jobbágyi kötelességre, báró Bossányi Gáspár uramhoz menvén, magokat megjelentették s őnagyságával meg is alkudtanak és szolgáltak is neki. Tarródy uram ezt megtudván, azonnal hármat közülük vármegye katonáival megfogatván, Eger város tömlöczeiben, 14 napig kötözve tartotta s azután kettőnek 30 pálczát adatott és így hatalmasan kirekesztette Bossányi Gáspár uramot." 1749-ben  Bossányi özvegyének  második  férje,  Szabó  György kapitány veréssel kényszeríttette a jobbágyokat a saját szolgálatára. "Itt Nánán Szabó György uram Gyetvay Márton nevü jobbágynak   keményen megparancsolta, hogy más urat ne szolgáljanak, hanem őkegyelmét ismerjék el  uruknak és őkegyelmétől függjenek. Melyre Gyetvay Márton ilyenképpen felelt:  Ha úgy van, uram, arra hajtom fülemet, amerre húzzák úgyis a szegény ember olyan, mint az ökör. Amerre hajtják, kéntelen arra menni". De Szabó kapitány úr két felfegyverzett kiérőjével Gyetvay Mártont és két  társát  magának  lefoglalta  és  "megparancsolta,  hogy  Sárra neki dolgozni okvetlen elmenjenek, ezt el ne mulasszák, mert megtanítja őket. Ne  Tarródynak dolgozzanak, hanem neki. Egy másik jobbágyot Szabó uram, a kvártélyozó német katonákkal a földre nyomatott és nádpálcával verte. " A közös földesurasságból eredő visszásságok megszüntetése érdekében Haller Zsigmond főbirtokos 1743-ban  a  megyei  törvényszék  előtt osztálypert   indított   a   "négy   línea"  családjai  ellen,  s  ennek eredményeként a törvényszék sorshúzás útján végrehajtotta a belső telkek és  külső  tartozékaik  elkülönítését,  így  helyreállott  az őstől való leszármazáson  alapuló  birtokarány,  vagyis  a  falu egyik fele Halleré lett, másik fele a négy línea családjaié. 1770-ben az úrbérrendezés előtt földesurai a Nyáry-örökös Haller, Orczy, Tarródy, Ugronovics, Czóbel és a Mihályi családok. Haller  Sámuel 1780-ban bekövetkezett halála után, birtokát leányai és a beházasult Brudern család vette át, akitôl 1836 körül gróf Sztáray János vette  bérbe,  majd  1842-ben  gróf Károlyi György vásárolta meg s így ô lett a fôbirtokos. Az Orczy-részt a Szapáryak örökölték. 1813-ban a Gosztanyiak kezébe került Tarródy István birtokrésze. 1834-ben  Ullmann  László  megyei  alügyész  kezébe  került Szabó László  birtokrésze,  ezt  Ullmann  utódaitól  1861-ben  Beökönyi Najmajer Viktor vette át a váromladékkal együtt. 1837-ben Sturmann Andrásné megvette Petrovay Farkas birtokrészét. Az 1836 november 5-i dátumú úrbéri összeírás gróf. Sztáray Jánost, gróf Eszterházy   Jánost,   özv. Dozler Károlynét, Tarródy Bertalannét, Gosztonyi  Antalt, báró Orczy Lőrincet és Petrovay Farkast említi a falu birtokosaként. Az  1848.évi jobbágyfelszabaduláskor a következô földesurak rendelkeztek birtokkal  Kisnána  határában:  gr.  Károlyi  György  (a Révai rész is a tulajdonában  van),  Dózler  Károlyné,  gr. Szapáry, Gosztonyi Ferenc (a Tarródy  jusson),  Gosztonyi  Antal,  Gosztonyi Pál, közösen a Gosztonyi család, Máriássy Béla, Perlaky Károly és az Ulmann örökösök. Látható, hogy Kisnána lakossága 1746-tól fokozatosan növekedett. A  XVIII.században  használatos  községi  pecsétjében címeralak: ekevas, csoroszlya,  a  sisakdísz:  három kalász növekvőn, a körirat: "S.NANAI 1723."

 

Középkori várrom: A vár építője és tulajdonosa évszázadokon át az Aba nemből származó Kompolti család volt. Hogy Nána mint helység mikor került birtokukba, nem tudjuk, mert megvételére, adományozására nincs adatunk; feltehetően az Aba nem szétágazódása után a Kompoltiak osztályrészéül jutott birtok volt. Első említése: 1325, mikor is Kompolti Péter, a királyné tárnokmestere megosztja birtokát fiai közt, és ekkor Nána már két helység nevében is szerepel: Lovász-Nána és Egyházas-Nána. Valószínű, hogy az egykori Egyházas-Nána felel meg a mai Kisnána nevű helységnek, mert az 1962. évi régészeti feltárás a vár területén egy kora románkori körtemplom (XI - XII. század) falait tárta fel, ami az Egyházas-Nána nevébe foglalt egyház – feltehetően kőtemplom – korai létét igazolja. Ez oklevélben ekkor ugyan várról még nincsen szó, de e terület központi szerepe igen korán kialakulhatott, mert a Kompoltiak birtokai a XIII. századtól kezdve mind Nána köré csoportosulnak, és a XIV. század elejétől a család tagjai a „de Nana” predicatumot használják. Már igen korán, a vár fennállása előtt is lakott területnek kellett lennie. Valószínűleg a Kompolti-birtokok gazdasági központja volt, amely a jobbágytelepülés mellé épült udvarházból állt, s ebből alakult ki a későbbi vár. A vár építtetésére okleveles adatunk nincsen, csak a Kompolti család történetéből és a régészeti feltárások (1962-66) eredményeiből következtethetünk az építési korszakokra. A Kompoltiak előretörése a XIV. századra tehető, amikor Károly Róbert mellé álltak, s a döntő rozgonyi csata után (1312), amely a királypárt győzelmével végződött, nagyarányú birtokszerzések lehetősége nyílt meg előttük. Zsigmond uralkodása alatt a Kompoltiak az ország vezető rétegének sárkányrendes bárói között is szerepelnek, amit igazol a kisnánai várban talált, 1428-ból való, Kompolti László sírkövén és ugyancsak a XV. századból származó vörösmárvány kútlapon látható sárkányrend jelvény a Kompolti címerrel. A régészeti feltárások igazolták, hogy ez volt a vár legfényesebb korszaka, a nagyszabású gótikus építkezések ideje Nánán. Az 1445. évi országgyűlés már említi Kompolti Jánosnak „újonnan épült” nánai várát. S bár ez országgyűlés több magánvár lerombolását határozza el, (főleg az Albert és I. Ulászló alatti „zavaros időkben”, azaz a belső pártvillongások és jogtalan birtokszerzések korában épült várakét), de öt várat név szerint említ, és fenntartásra javasol. Ezek között szerepel Nána vára is. 1512-ben kötött kölcsönös örökösödési szerződés alapján a Kompolti család fiágon való kihalása után (1527) a vár az Országh család birtokába jutott. Mint erősség, feltehetően a török első hadjáratainak esett áldozatul. Ez Istvánffy Miklós (1535-1615) krónikája szerint 1543-ban következett be. Istvánffy színesen írja le a vár elestét, amelyben akkor Losonczy István rokona, a hírhedt rablólovag, Móré László lakott ideiglenesen, aki aranyat szórva a várat ostromló törökök közé, csellel igyekezett megmenekülni, de rajtavesztett. A török hódítás megfékezésére létesített véghelyek között 1559-ben említik még Nána várát, ami arra vall, hogy az 1543-ban elpusztultnak mondott nánai vár még akkor védelmi jelleggel bírt. Korszerű megerősítése azonban elmaradt, mert1567 után a vár birtokosa, enyingi Török Ferenc, Sirok és Oroszlánkő mellett Nána rendbehozatalára már nem kapott adományt, mert akkor már török kézen volt. Feltehetően 1560 táján foglalta el a török, s mint erősséget többé nem állítják helyre. 1693-ban, mint puszta szerepel Vay Ádám birtokában. A XIX. században több nemesi család tulajdona. 1854-ben gróf Károlyi György vásárolta meg. 1941-ben a községi leventék tereprendezéssel gyakorlóteret alakítottak ki a várudvaron és a vártemplom belsejét feltárták. Ekkor került felszínre az azóta eltűnt Kompolti László-féle, 1428-as évszámmal ellátott sírkő. A második világháború után a község megrongálódott házait a vár köveiből állították helyre. Ekkor a felszínen már csak egy vaskos, többszintes kaputorony, egy mérműves ablakokkal áttört karcsú templomtorony állt, és a várdomb északi felén még kb. 8 m magasságban a várfal egy szakasza húzódott. Minden egyéb épületmaradványt falomladék és föld temetett be, gyeppel benőtt alaktalan dombbá púpozódva. A vár feltárását és a romok állagmegóvását az Országos Műemléki Felügyelőség végezte el 1962 – 68 között.

Szlovák parasztház: 1880 és 1890 között épült, 1912-ben korszerűsítették, majd 1970-ben restaurálták. Szalagtelken, fésűs beépítésű. Fekete görgeteg kőből, szarufás-torokgerendás szerkezetű nyeregteteje műemléki palával – legutóbb cseréppel – fedve. Meszelt véghomlokzatán két kőkeretes ablak 2x2 tagú vasráccsal, tornácbejáróval. Tagozott övpárkány, három falisáv, mind kékre festve. Előreálló kőlábazat. Kék szalagkeretes, vakolt kőoromzatán két álló téglány alakú szellőző, kék szalagkerettel, alattuk tagolt párkány. Udvari homlokzata 11 tengelyes, az öt lakóhelyiség (eredetileg két lakás) és két különbejáratú kamra nyílásaival. Széles, ledeszkázott ereszét 10 faoszlop tartja. Szabadkémény tüzelőpadkával, a hátsó szobában csonkakúp alakú kemence sár ülőpadkával.

Könyvtár: Kisnána könyvtára egy gyönyörű szlovák parasztházban található, mely egyike a falu legrégebbi házainak. A mestergerenda felirata szerint1842-ben építette Pejkó József. Végleges formáját az 1880-as évek vége felé érte el. Sokáig lakóépület volt, majd kis ideig turistaszállás. A könyvtár 1989-ben kapott helyet ebben a szépen felújított épületben. Különleges hangulata miatt kedvelik az olvasók, és a turistákat is becsalogatja.

Római Katolikus Plébánia Templom: (Szent István király): A templomot – az akkor már több mint tíz éve ott lakó – felvidéki telepesek 1728-ban építik. 1746-ban még csak egy oltár állott benne. 1767-ben már mellékoltárt, szószéket, a fakarzaton orgonát is említenek a források. A különálló fa haranglábban két harang van. Még 1810-ben is a templomot – melyben akkor már három oltár van – mint „extra Possessionem” írják le; temető veszi körül. 1807-ben restaurálták a templomot. A plébániaház gyenge állapotba van; fából épült. 1894-ben a régi templom helyén a mostani épült fel.

Kovácsműhely: A XX. sz. elején berendezett kovácsműhely eredeti szerszámokkal, ökörbőr fújtatóval. Utolsó használója Szőke Lajos kovácsmester. A kovácsmester özvegye, Szőke Lajosné ajándékozta a községnek. Jelenlegi tulajdonosa a Községi Önkormányzat. Megtekinteni előzetes bejelentkezéssel a Polgármesteri Hivatalnál.

Hősök sírja: Az I. és II. világháború hőseinek és áldozatainak állít emléket. Közadakozásból épült, önkormányzati támogatással. Társadalmi munkában készült.

Természeti értékek: Macskavár, Ödögvályú, Fehérpart, Csurgó forrás, Vár forrás